Ópia:
"Kali Ágnes versei egy ököllel összetört tükör szilánkjaira emlékeztetnek, amelyeket vérző kézzel próbálunk újra egymás mellé illeszteni" – írja róla egyik elemzője. Valóban, mintha egy tükör elcsúszott darabjaiban látnánk a világ szétzilált, fragmentált képét; a látványszükségképpen torz,...
Gespeichert in:
| 1. Verfasser: | |
|---|---|
| Format: | Buch |
| Sprache: | Hungarian |
| Veröffentlicht: |
Budapest
FISZ
2018
|
| Schriftenreihe: | FISZ könyvek
97 |
| Zusammenfassung: | "Kali Ágnes versei egy ököllel összetört tükör szilánkjaira emlékeztetnek, amelyeket vérző kézzel próbálunk újra egymás mellé illeszteni" – írja róla egyik elemzője. Valóban, mintha egy tükör elcsúszott darabjaiban látnánk a világ szétzilált, fragmentált képét; a látványszükségképpen torz, mégis intenzív benyomást kelt a szemlélőben. Radikális sorok váltakoznak súlyos elhallgatásokkal; éles kijelentések tűnnek föl, de mögülük megfoghatatlan távlatok derengenek föl; a költő olyan erőteljesen szólal meg, hogy az helyenként megdöbbentő, miközben azt is érezteti, a lényeg kimondhatatlan: "kötözz magadhoz, vagy én kötöm rád magam, / te vályogtéglahattyúfa. / ha nem ügyelünk, csak te maradsz nekem. / lehámlik rólam a valóság, itt maradok / egy sikoltásnyira tőled" (4). ***Verseinek világa rendszerint komor, sötét, olykor egyenesen riasztó: "Nézd, ahogy migrénbe borul a vasárnap. / Köd és halott fák szaga -- / a sötétség minden lakásba máskor érkezik". Majd leírja, hogy a lányok éppen hánynak, a senki által nem nézett tévében a végeláthatatlan sorozatfilm megy, az asztalon üres cigarettásdoboz és nyugtató, az anyák pedig belealszanak saját szomorúságukba (Földszint). Vagy: "hétfő és csak közmunkásokat látok / takarítják a földet / nem ilyennek képzeltem a tisztulást / hogy más szemetét…" (Nekemet). Lehangolóan sivár világ képét rajzolja meg, ahol késik a délután és "a csönd barlangsötét" (Anyatej). Képei is dermesztőek: a kiszáradt patakmeder, az élet kibírhatatlan monotóniája, a romlás és pusztulás megannyi képe torlódik egymásra, miközben a lírai alany hol háttérbe vonul, hol agresszíven előre tolakszik A létezés köznapi, már-már unásig ismert motívumai jelennek meg egy sokszor harsány, ám harsányságával a maga bizonytalanságát ellensúlyozó lírai alany előadásában, aki váratlan fordulatait, meghökkentő képeit azért adja elő, hogy elveszettségét palástolja. Olykor azonban leleplezi magát, föltárja igazi valóját: "Álmaidban sokáig te magad is / éhes madár vagy / dideregve és vakon repülsz lángoló városok fölött" (Luna). Kali Ágnes lírai énje azért harsány és tolakodó, hogy bizonytalanságát, félelmeit leplezze. Térben és időben határozatlan körvonalú ez a sivár versglóbusz, amely leggyakrabban csak töredékeiben mutatja meg magát, ritkábban a mélységeit is megsejteti. De mindenképp sötét tónusú, kétség és reménytelenség között vergődő, és a költő dirib-darab élményekből próbál meg valamilyen életérzést összerakni, a szertelenség nyelvén megfogalmazni |
| Beschreibung: | 81 Seiten Illustrationen |
| ISBN: | 9786155729232 |
Internformat
MARC
| LEADER | 00000nam a2200000 cb4500 | ||
|---|---|---|---|
| 001 | BV046066007 | ||
| 003 | DE-604 | ||
| 005 | 20190826 | ||
| 007 | t| | ||
| 008 | 190725s2018 xx a||| |||| 00||| hun d | ||
| 020 | |a 9786155729232 |9 978-615-5729-23-2 | ||
| 035 | |a (OCoLC)1119098960 | ||
| 035 | |a (DE-599)BVBBV046066007 | ||
| 040 | |a DE-604 |b ger |e rda | ||
| 041 | 0 | |a hun | |
| 049 | |a DE-11 | ||
| 084 | |a EK 2800 |0 (DE-625)24610: |2 rvk | ||
| 100 | 1 | |a Kali, Ágnes |d 1996- |0 (DE-588)1193433959 |4 aut | |
| 245 | 1 | 0 | |a Ópia |c Kali Ágnes |
| 264 | 1 | |a Budapest |b FISZ |c 2018 | |
| 300 | |a 81 Seiten |b Illustrationen | ||
| 336 | |b txt |2 rdacontent | ||
| 337 | |b n |2 rdamedia | ||
| 338 | |b nc |2 rdacarrier | ||
| 490 | 1 | |a FISZ könyvek |v 97 | |
| 520 | 3 | |a "Kali Ágnes versei egy ököllel összetört tükör szilánkjaira emlékeztetnek, amelyeket vérző kézzel próbálunk újra egymás mellé illeszteni" – írja róla egyik elemzője. Valóban, mintha egy tükör elcsúszott darabjaiban látnánk a világ szétzilált, fragmentált képét; a látványszükségképpen torz, mégis intenzív benyomást kelt a szemlélőben. Radikális sorok váltakoznak súlyos elhallgatásokkal; éles kijelentések tűnnek föl, de mögülük megfoghatatlan távlatok derengenek föl; a költő olyan erőteljesen szólal meg, hogy az helyenként megdöbbentő, miközben azt is érezteti, a lényeg kimondhatatlan: "kötözz magadhoz, vagy én kötöm rád magam, / te vályogtéglahattyúfa. / ha nem ügyelünk, csak te maradsz nekem. / lehámlik rólam a valóság, itt maradok / egy sikoltásnyira tőled" (4). ***Verseinek világa rendszerint komor, sötét, olykor egyenesen riasztó: "Nézd, ahogy migrénbe borul a vasárnap. / Köd és halott fák szaga -- / a sötétség minden lakásba máskor érkezik". Majd leírja, hogy a lányok éppen hánynak, a senki által nem nézett tévében a végeláthatatlan sorozatfilm megy, az asztalon üres cigarettásdoboz és nyugtató, az anyák pedig belealszanak saját szomorúságukba (Földszint). Vagy: "hétfő és csak közmunkásokat látok / takarítják a földet / nem ilyennek képzeltem a tisztulást / hogy más szemetét…" (Nekemet). Lehangolóan sivár világ képét rajzolja meg, ahol késik a délután és "a csönd barlangsötét" (Anyatej). Képei is dermesztőek: a kiszáradt patakmeder, az élet kibírhatatlan monotóniája, a romlás és pusztulás megannyi képe torlódik egymásra, miközben a lírai alany hol háttérbe vonul, hol agresszíven előre tolakszik | |
| 520 | 3 | |a A létezés köznapi, már-már unásig ismert motívumai jelennek meg egy sokszor harsány, ám harsányságával a maga bizonytalanságát ellensúlyozó lírai alany előadásában, aki váratlan fordulatait, meghökkentő képeit azért adja elő, hogy elveszettségét palástolja. Olykor azonban leleplezi magát, föltárja igazi valóját: "Álmaidban sokáig te magad is / éhes madár vagy / dideregve és vakon repülsz lángoló városok fölött" (Luna). Kali Ágnes lírai énje azért harsány és tolakodó, hogy bizonytalanságát, félelmeit leplezze. Térben és időben határozatlan körvonalú ez a sivár versglóbusz, amely leggyakrabban csak töredékeiben mutatja meg magát, ritkábban a mélységeit is megsejteti. De mindenképp sötét tónusú, kétség és reménytelenség között vergődő, és a költő dirib-darab élményekből próbál meg valamilyen életérzést összerakni, a szertelenség nyelvén megfogalmazni | |
| 546 | |a Text ungarisch | ||
| 830 | 0 | |a FISZ könyvek |v 97 |w (DE-604)BV025254662 |9 97 | |
| 943 | 1 | |a oai:aleph.bib-bvb.de:BVB01-031447258 | |
Datensatz im Suchindex
| _version_ | 1820860233244737536 |
|---|---|
| adam_text | |
| any_adam_object | |
| author | Kali, Ágnes 1996- |
| author_GND | (DE-588)1193433959 |
| author_facet | Kali, Ágnes 1996- |
| author_role | aut |
| author_sort | Kali, Ágnes 1996- |
| author_variant | á k ák |
| building | Verbundindex |
| bvnumber | BV046066007 |
| classification_rvk | EK 2800 |
| ctrlnum | (OCoLC)1119098960 (DE-599)BVBBV046066007 |
| discipline | Außereuropäische Sprachen und Literaturen Literaturwissenschaft |
| format | Book |
| fullrecord | <?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><collection xmlns="http://www.loc.gov/MARC21/slim"><record><leader>00000nam a2200000 cb4500</leader><controlfield tag="001">BV046066007</controlfield><controlfield tag="003">DE-604</controlfield><controlfield tag="005">20190826</controlfield><controlfield tag="007">t|</controlfield><controlfield tag="008">190725s2018 xx a||| |||| 00||| hun d</controlfield><datafield tag="020" ind1=" " ind2=" "><subfield code="a">9786155729232</subfield><subfield code="9">978-615-5729-23-2</subfield></datafield><datafield tag="035" ind1=" " ind2=" "><subfield code="a">(OCoLC)1119098960</subfield></datafield><datafield tag="035" ind1=" " ind2=" "><subfield code="a">(DE-599)BVBBV046066007</subfield></datafield><datafield tag="040" ind1=" " ind2=" "><subfield code="a">DE-604</subfield><subfield code="b">ger</subfield><subfield code="e">rda</subfield></datafield><datafield tag="041" ind1="0" ind2=" "><subfield code="a">hun</subfield></datafield><datafield tag="049" ind1=" " ind2=" "><subfield code="a">DE-11</subfield></datafield><datafield tag="084" ind1=" " ind2=" "><subfield code="a">EK 2800</subfield><subfield code="0">(DE-625)24610:</subfield><subfield code="2">rvk</subfield></datafield><datafield tag="100" ind1="1" ind2=" "><subfield code="a">Kali, Ágnes</subfield><subfield code="d">1996-</subfield><subfield code="0">(DE-588)1193433959</subfield><subfield code="4">aut</subfield></datafield><datafield tag="245" ind1="1" ind2="0"><subfield code="a">Ópia</subfield><subfield code="c">Kali Ágnes</subfield></datafield><datafield tag="264" ind1=" " ind2="1"><subfield code="a">Budapest</subfield><subfield code="b">FISZ</subfield><subfield code="c">2018</subfield></datafield><datafield tag="300" ind1=" " ind2=" "><subfield code="a">81 Seiten</subfield><subfield code="b">Illustrationen</subfield></datafield><datafield tag="336" ind1=" " ind2=" "><subfield code="b">txt</subfield><subfield code="2">rdacontent</subfield></datafield><datafield tag="337" ind1=" " ind2=" "><subfield code="b">n</subfield><subfield code="2">rdamedia</subfield></datafield><datafield tag="338" ind1=" " ind2=" "><subfield code="b">nc</subfield><subfield code="2">rdacarrier</subfield></datafield><datafield tag="490" ind1="1" ind2=" "><subfield code="a">FISZ könyvek</subfield><subfield code="v">97</subfield></datafield><datafield tag="520" ind1="3" ind2=" "><subfield code="a">"Kali Ágnes versei egy ököllel összetört tükör szilánkjaira emlékeztetnek, amelyeket vérző kézzel próbálunk újra egymás mellé illeszteni" – írja róla egyik elemzője. Valóban, mintha egy tükör elcsúszott darabjaiban látnánk a világ szétzilált, fragmentált képét; a látványszükségképpen torz, mégis intenzív benyomást kelt a szemlélőben. Radikális sorok váltakoznak súlyos elhallgatásokkal; éles kijelentések tűnnek föl, de mögülük megfoghatatlan távlatok derengenek föl; a költő olyan erőteljesen szólal meg, hogy az helyenként megdöbbentő, miközben azt is érezteti, a lényeg kimondhatatlan: "kötözz magadhoz, vagy én kötöm rád magam, / te vályogtéglahattyúfa. / ha nem ügyelünk, csak te maradsz nekem. / lehámlik rólam a valóság, itt maradok / egy sikoltásnyira tőled" (4). ***Verseinek világa rendszerint komor, sötét, olykor egyenesen riasztó: "Nézd, ahogy migrénbe borul a vasárnap. / Köd és halott fák szaga -- / a sötétség minden lakásba máskor érkezik". Majd leírja, hogy a lányok éppen hánynak, a senki által nem nézett tévében a végeláthatatlan sorozatfilm megy, az asztalon üres cigarettásdoboz és nyugtató, az anyák pedig belealszanak saját szomorúságukba (Földszint). Vagy: "hétfő és csak közmunkásokat látok / takarítják a földet / nem ilyennek képzeltem a tisztulást / hogy más szemetét…" (Nekemet). Lehangolóan sivár világ képét rajzolja meg, ahol késik a délután és "a csönd barlangsötét" (Anyatej). Képei is dermesztőek: a kiszáradt patakmeder, az élet kibírhatatlan monotóniája, a romlás és pusztulás megannyi képe torlódik egymásra, miközben a lírai alany hol háttérbe vonul, hol agresszíven előre tolakszik</subfield></datafield><datafield tag="520" ind1="3" ind2=" "><subfield code="a">A létezés köznapi, már-már unásig ismert motívumai jelennek meg egy sokszor harsány, ám harsányságával a maga bizonytalanságát ellensúlyozó lírai alany előadásában, aki váratlan fordulatait, meghökkentő képeit azért adja elő, hogy elveszettségét palástolja. Olykor azonban leleplezi magát, föltárja igazi valóját: "Álmaidban sokáig te magad is / éhes madár vagy / dideregve és vakon repülsz lángoló városok fölött" (Luna). Kali Ágnes lírai énje azért harsány és tolakodó, hogy bizonytalanságát, félelmeit leplezze. Térben és időben határozatlan körvonalú ez a sivár versglóbusz, amely leggyakrabban csak töredékeiben mutatja meg magát, ritkábban a mélységeit is megsejteti. De mindenképp sötét tónusú, kétség és reménytelenség között vergődő, és a költő dirib-darab élményekből próbál meg valamilyen életérzést összerakni, a szertelenség nyelvén megfogalmazni</subfield></datafield><datafield tag="546" ind1=" " ind2=" "><subfield code="a">Text ungarisch</subfield></datafield><datafield tag="830" ind1=" " ind2="0"><subfield code="a">FISZ könyvek</subfield><subfield code="v">97</subfield><subfield code="w">(DE-604)BV025254662</subfield><subfield code="9">97</subfield></datafield><datafield tag="943" ind1="1" ind2=" "><subfield code="a">oai:aleph.bib-bvb.de:BVB01-031447258</subfield></datafield></record></collection> |
| id | DE-604.BV046066007 |
| illustrated | Illustrated |
| indexdate | 2025-01-10T11:13:58Z |
| institution | BVB |
| isbn | 9786155729232 |
| language | Hungarian |
| oai_aleph_id | oai:aleph.bib-bvb.de:BVB01-031447258 |
| oclc_num | 1119098960 |
| open_access_boolean | |
| owner | DE-11 |
| owner_facet | DE-11 |
| physical | 81 Seiten Illustrationen |
| publishDate | 2018 |
| publishDateSearch | 2018 |
| publishDateSort | 2018 |
| publisher | FISZ |
| record_format | marc |
| series | FISZ könyvek |
| series2 | FISZ könyvek |
| spelling | Kali, Ágnes 1996- (DE-588)1193433959 aut Ópia Kali Ágnes Budapest FISZ 2018 81 Seiten Illustrationen txt rdacontent n rdamedia nc rdacarrier FISZ könyvek 97 "Kali Ágnes versei egy ököllel összetört tükör szilánkjaira emlékeztetnek, amelyeket vérző kézzel próbálunk újra egymás mellé illeszteni" – írja róla egyik elemzője. Valóban, mintha egy tükör elcsúszott darabjaiban látnánk a világ szétzilált, fragmentált képét; a látványszükségképpen torz, mégis intenzív benyomást kelt a szemlélőben. Radikális sorok váltakoznak súlyos elhallgatásokkal; éles kijelentések tűnnek föl, de mögülük megfoghatatlan távlatok derengenek föl; a költő olyan erőteljesen szólal meg, hogy az helyenként megdöbbentő, miközben azt is érezteti, a lényeg kimondhatatlan: "kötözz magadhoz, vagy én kötöm rád magam, / te vályogtéglahattyúfa. / ha nem ügyelünk, csak te maradsz nekem. / lehámlik rólam a valóság, itt maradok / egy sikoltásnyira tőled" (4). ***Verseinek világa rendszerint komor, sötét, olykor egyenesen riasztó: "Nézd, ahogy migrénbe borul a vasárnap. / Köd és halott fák szaga -- / a sötétség minden lakásba máskor érkezik". Majd leírja, hogy a lányok éppen hánynak, a senki által nem nézett tévében a végeláthatatlan sorozatfilm megy, az asztalon üres cigarettásdoboz és nyugtató, az anyák pedig belealszanak saját szomorúságukba (Földszint). Vagy: "hétfő és csak közmunkásokat látok / takarítják a földet / nem ilyennek képzeltem a tisztulást / hogy más szemetét…" (Nekemet). Lehangolóan sivár világ képét rajzolja meg, ahol késik a délután és "a csönd barlangsötét" (Anyatej). Képei is dermesztőek: a kiszáradt patakmeder, az élet kibírhatatlan monotóniája, a romlás és pusztulás megannyi képe torlódik egymásra, miközben a lírai alany hol háttérbe vonul, hol agresszíven előre tolakszik A létezés köznapi, már-már unásig ismert motívumai jelennek meg egy sokszor harsány, ám harsányságával a maga bizonytalanságát ellensúlyozó lírai alany előadásában, aki váratlan fordulatait, meghökkentő képeit azért adja elő, hogy elveszettségét palástolja. Olykor azonban leleplezi magát, föltárja igazi valóját: "Álmaidban sokáig te magad is / éhes madár vagy / dideregve és vakon repülsz lángoló városok fölött" (Luna). Kali Ágnes lírai énje azért harsány és tolakodó, hogy bizonytalanságát, félelmeit leplezze. Térben és időben határozatlan körvonalú ez a sivár versglóbusz, amely leggyakrabban csak töredékeiben mutatja meg magát, ritkábban a mélységeit is megsejteti. De mindenképp sötét tónusú, kétség és reménytelenség között vergődő, és a költő dirib-darab élményekből próbál meg valamilyen életérzést összerakni, a szertelenség nyelvén megfogalmazni Text ungarisch FISZ könyvek 97 (DE-604)BV025254662 97 |
| spellingShingle | Kali, Ágnes 1996- Ópia FISZ könyvek |
| title | Ópia |
| title_auth | Ópia |
| title_exact_search | Ópia |
| title_full | Ópia Kali Ágnes |
| title_fullStr | Ópia Kali Ágnes |
| title_full_unstemmed | Ópia Kali Ágnes |
| title_short | Ópia |
| title_sort | opia |
| volume_link | (DE-604)BV025254662 |
| work_keys_str_mv | AT kaliagnes opia |