Ein Gräberfeld der Spätbronzezeit von Budapest-Békásmegyer:
Gespeichert in:
| 1. Verfasser: | |
|---|---|
| Format: | Buch |
| Sprache: | German |
| Veröffentlicht: |
Budapest
Inst. für Archäolog. Wiss. der Eötvös Loránd Univ. [u.a.]
2010
|
| Schlagworte: | |
| Online-Zugang: | Inhaltsverzeichnis Abstract |
| Beschreibung: | Zsfassung in dt., engl. u. ungar. Sprache |
| Beschreibung: | 548 S. Ill., Kt., graph. Darst. |
| ISBN: | 9789632363233 |
Internformat
MARC
| LEADER | 00000nam a2200000 c 4500 | ||
|---|---|---|---|
| 001 | BV037258667 | ||
| 003 | DE-604 | ||
| 005 | 20110919 | ||
| 007 | t | ||
| 008 | 110302s2010 abd| |||| 00||| ger d | ||
| 020 | |a 9789632363233 |9 978-963-236-323-3 | ||
| 035 | |a (OCoLC)707169838 | ||
| 035 | |a (DE-599)BVBBV037258667 | ||
| 040 | |a DE-604 |b ger |e rakwb | ||
| 041 | 0 | |a ger | |
| 049 | |a DE-19 |a DE-188 |a DE-12 | ||
| 084 | |a NF 3270 |0 (DE-625)125217:1313 |2 rvk | ||
| 084 | |a 6,11 |2 ssgn | ||
| 100 | 1 | |a Kalicz-Schreiber, Rózsa |d 1929-2001 |e Verfasser |0 (DE-588)128579498 |4 aut | |
| 245 | 1 | 0 | |a Ein Gräberfeld der Spätbronzezeit von Budapest-Békásmegyer |c von Rózsa Kalicz-Schreiber |
| 264 | 1 | |a Budapest |b Inst. für Archäolog. Wiss. der Eötvös Loránd Univ. [u.a.] |c 2010 | |
| 300 | |a 548 S. |b Ill., Kt., graph. Darst. | ||
| 336 | |b txt |2 rdacontent | ||
| 337 | |b n |2 rdamedia | ||
| 338 | |b nc |2 rdacarrier | ||
| 500 | |a Zsfassung in dt., engl. u. ungar. Sprache | ||
| 650 | 0 | 7 | |a Bronzezeit |0 (DE-588)4008357-3 |2 gnd |9 rswk-swf |
| 650 | 0 | 7 | |a Funde |0 (DE-588)4071507-3 |2 gnd |9 rswk-swf |
| 651 | 7 | |a Békásmegyer |0 (DE-588)4586859-1 |2 gnd |9 rswk-swf | |
| 655 | 7 | |0 (DE-588)4143413-4 |a Aufsatzsammlung |2 gnd-content | |
| 689 | 0 | 0 | |a Békásmegyer |0 (DE-588)4586859-1 |D g |
| 689 | 0 | 1 | |a Bronzezeit |0 (DE-588)4008357-3 |D s |
| 689 | 0 | 2 | |a Funde |0 (DE-588)4071507-3 |D s |
| 689 | 0 | |5 DE-604 | |
| 856 | 4 | 2 | |m Digitalisierung BSB Muenchen 2 |q application/pdf |u http://bvbr.bib-bvb.de:8991/F?func=service&doc_library=BVB01&local_base=BVB01&doc_number=021171837&sequence=000003&line_number=0001&func_code=DB_RECORDS&service_type=MEDIA |3 Inhaltsverzeichnis |
| 856 | 4 | 2 | |m Digitalisierung BSB Muenchen 2 |q application/pdf |u http://bvbr.bib-bvb.de:8991/F?func=service&doc_library=BVB01&local_base=BVB01&doc_number=021171837&sequence=000004&line_number=0002&func_code=DB_RECORDS&service_type=MEDIA |3 Abstract |
| 940 | 1 | |n oe | |
| 999 | |a oai:aleph.bib-bvb.de:BVB01-021171837 | ||
| 942 | 1 | 1 | |c 307.09 |e 22/bsb |f 09013 |g 3 |
| 942 | 1 | 1 | |c 307.09 |e 22/bsb |f 09014 |g 3 |
Datensatz im Suchindex
| _version_ | 1804143877162008576 |
|---|---|
| adam_text | Inhaltsverzeichnis
Vorwort
(GáborV. Szabó -Gábor Váczi)
................................................7
Einleitung
(Nándor
Kalia)
......................................................8
1. Das Gräberfeld von
Budapest-Békásmegyer (Nándor
Kalia)
............................9
1.1 Geographische Lage des Gräberfelds..........................................4
1.2 Forschungsgeschichte..................................................13
1.3 Die Topographie des spätbronzezeitlichen Gräberfelds von
Budapest-Békásmegyer
............13
1.4 Die Grabgruben.....................................................15
1.5 Der Bestattungsritus ..................................................17
2. Katalog der Gräber
(Nándor
Kalia).............................................
19
3. Die Typengliedung des Fundguts.........................................244
3.1 Keramik
(GáborVáczi)
...................................................244
3.1.1 Beschreibung der Typen............................................244
3.1.2 Keramiktypen..................................................246
3.1.2.1 Krüge (Typ
I)
............................................... 246
3.1.2.2 Amphoren (Typ
II)
........................................... 248
3.1.2.3 Kegelhalsgefäße (Typ
III)
........................................ 249
3.1.2.4 Schüsseln und Schalen (Typ
IV)
................................... 251
3.1.2.5 Tassen (Typ
V)
.............................................. 253
3.1.2.6 Töpfe (Typ
VI)
.............................................. 254
3.1.2.7 Miniaturgefäße (Typ
VII)
........................................ 256
3.1.2.8 Deckel (Typ VIII.A)........................................... 256
3.1.2.9 Sauggefaße (Typ VIII.B)........................................ 257
3.1.2.10 Fußkelche (Typ VIII.C)........................................ 258
3.1.2.11 Askoi (Typ VIII.D).....·..................................... 258
3.1.2.12 Ein Tonzylinder (Typ
VIILE)
.................................... 258
3.1.2.13 Eckiges, abgerundeles Gefäß (Typ VIII.F)............................. 258
3.1.2.14 Stiefelgefäße (Typ
IX)
......................................... 259
3.1.2.15 Tonsymbole (TypX.A)........................................ 260
3.1.2.16 Tonringe (Typ X.B).......................................... 260
3.1.2.17 Tonkugeln (TypX.C)......................................... 261
3.1.3 Gefaßverzierungen des Gräberfeldes von
Békásmegyer
......................... 261
3.2 Metallfunde
(Nándor
Kalia-GáborVáczi) ........................................
264
3.2.1 Bronzefunde...................................................264
3.2.1.1 Nadeln................................................... 264
3.2.1.3 Messer................................................... 267
3.2.1.4 Rasiermesser................................................ 268
3.2.1.5 Gürtelhaken................................................ 269
3.2.1.6 Waffen................................................... 270
3.2.1.7 Pinzetten.................................................. 270
3.2.1.8 Fibeln.................................................... 271
3.2.1.9 Lange Kette und Spiralröhrchen................................... 272
3.2.1.10 Halsringe.................................................272
3.2.1.11 Armringe und Fingerringe......................................273
3.2.1.12 Anhänger.................................................273
3.2.1.13 Knöpfe..................................................274
3.2.1.14 Weitere kleine bronzene Gegenstände...............................274
б І
Ein Gräberfeld der Spätbronzezeit von
Budapest-Békásmegyer
3.2.1.15 Bronzetassen............................................... 274
3.2.2 Eisenfunde.................................................... 275
3.2.2.1 Eisenmesser................................................ 275
3.2.3 Goldenfunde................................................... 276
3.2.3.1 Goldenringe................................................ 276
3.3 Sonstige Funde.....................................................276
3.3.1 Fayenceperlen..................................................276
3.3.2 Bernstein.....................................................278
4. Die Bestattungssitten
(Nándor
Kalicz).........................................280
4.1 Brandformen und Gefaßdeponierung.......................................280
4.1.1 Große Schüsseln in den Gräbern....................................... 282
4.1.2 Große Schüsseln als Urnen.......................................... 282
4.1.3 „Scherbenmachen ............................................... 283
4.1.4 Der „Protokalenderberg-Typ ......................................... 284
4.2 Steine oder über den Gräbern............................................ 284
4.3 Metallfunde in den Gräbern............................................. 287
4.4 Feuerspuren und organische Materialien in den Gräbern........................... 288
4.5 Tonsymbole....................................................... 288
4.6 Vogeleierschalen in den Gräbern.......................................... 289
4.7 Sauggefäße und Askoi in den Gräbern....................................... 290
4.8 Stiefelgefäße in den Gräbern............................................. 290
4.9 Massive Tonringe und Spinnwirtel, „Lampe und Tonkugel.......................... 293
4.10 Perlen aus Fayance, Bernstein und Knochen..................................293
4.11 Kiesel und Muscheln................................................294
S.Chronologie
(GáborVáczi)
.................................................296
6. Anthropologischen Unterschung des Gräberfelds von
Békásmegyer
(Barbara Meußner)........299
6.1 Anthropologische Untersuchungsmethoden...................................299
6.1.1 Makroskopische Methoden..........................................299
6.1.1.1 Geschlechtsbestimmung........................................ 299
6.1.1.2 Altersbestimmung............................................ 301
6.1.1.3 Krankheiten................................................ 301
6.1.1.4 Mehrfachbestattungen.......................................... 302
6.1.1.5 Konstitution................................................ 302
6.1.1.6 Tierknochen................................................ 302
6.1.2 Mikroskopische Untersuchungsmethoden................................. 302
6.2 Das Gräberfeld von
Békásmegyer
......................................... 307
6.3 Zusammenfassung................................................... 313
7. Zusammenfassungen
(Nándor
Kalia
-Gábor Vád)...................................
314
7.1 Zusammenfassung...................................................314
7.2
Summary
........................................................317
7.3
Összefoglalás
......................................................320
8. Literaturverzeichnis..................................................324
8.1 Literatur......................................................324
8.2 Abkürzungen (Zeitschriften und Serien).....................................333
9. Typentafeln........................................................335
10. Tafeln...........................................................350
11. Beilagen.........................................................549
7.
ZllSammenfaSSUngen
(
Nándor Kalicz- Gábor VáczO
7.1 Zusammenfassung
Das Gräberfeld von
Budapest-Békásmegyer
und seine Umgebung am nördlichen Randgebiet der Hauptstadt
gehörten im Verlauf der Spätbronzezeit zu den intensiv besiedelten Gebieten. Die Fundortdichte der
Region kann in erster Linie mit der günstigen geographischen Lage erklärt werden. Die hinsichtlich des
Wasser- und Landverkehrs wichtige und gleichermaßen gut bewohnbare Zone verband die westslowakische
Tiefebene, Die Große Ungarische Tiefebene, das
Mezőföld
(„Wiesenfeld ) der Donau in Nordosttrans-
danubien, das Buda-Gebirge und das nördliche Mittelgebirge östlich der Donau. Der Fundort
Békásme¬
gyer
liegt in diesem natürlichen Verkehrskorridor.
Das Gräberfeld war der Forschung seit den 1960er Jahren bekannt. Die Gräber mit römischen Ziffern
wurden im Zuge einer kurzen Rettungsgrabung von L.
Nagy
freigelegt, der abl 961 die deutlich umfang¬
reicheren Freilegungen gemeinsam mit
Rózsa
Kalicz-Schreiber fortsetzte. Diese Grabungen dauerten bis
1967 an, danach führte R. Kalicz-Schreiber die Freilegungen bis 1983 allein durch. Auf einer 7500 m2
großen Fläche befanden sich 477 Bestattungen, davon konnten 324 Gräber der Urnenfelderkultur zuge¬
ordnet werden. Der Umfang des spätbronzezeitlichen Gräberfeldes lässt sich auf ca. 500 Bestattungen
schätzen. 1979 wurde von L.
Nagy
ein Beitrag über einige kultische Gegenstände veröffentlicht
(Nagy
1979).
R.
Kalicz-Schreiber publizierte 1991 einen Vorbericht über das Gräberfeld (Kalicz-Schreiber
1991). Im
Anschluss
an diesen Vorbericht erschienen Beiträge zu Bestattungen, die Messer und Rasiermes¬
ser enthielten (Kalicz-Schreiber/Kalicz 1996), zu Gräbern mit Stiefelgefäßen (Kalicz-Schreiber/Kalicz
1997) und zu Bestattungen mit Steinsetzungen (Kalicz-Schreiber/Kalicz 2002).
Der größte Teil der Bestattungen verfügte über 100-140 cm tiefe, gut umgrenzbare Grabgruben. Die
meist ovalen Gruben von 150x80 cm waren N-S oder NW-SO ausgerichtet, nur ein Zehntel von ihnen
war in O-W-Richtung orientiert. Die großen und tiefen Gräber waren charakteristisch für Brandschüttungen.
Ähnlich wie bei den Gräberfeldern in
Chotín (Dušek
1957), Singen (Brestrich 1998) und Vollmarshau¬
sen (Bergmann 1996) lassen sich auch in
Békásmegyer
hypothetische Grabgruppen umreißen, die in
diesem Fall zwei größere und zwei kleinere Blöcke ausmachen. Am Beispiel der beiden größeren Grab¬
gruppen wird deutlich,
dass
der südliche Teil des Gräberfeldes intensiver genutzt wurde. Einen Verbren¬
nungsplatz, der der Stelle des Scheiterhaufens im Gräberfeld von Vollmarshausen ähnelt, konnte man in
der Mitte des Gräberfeldes am nördlichen Rand der Gruppe mit den meisten Bestattungen lokalisieren.
Der Platz des ehemaligen Scheiterhaufens war durch eine stark durchgebrannte, runde Fläche von 2
m
Durchmesser markiert.
Die Spuren der Grabbauten oberhalb der Geländeoberfläche wurden infolge der Urbanisierung des
Gebiets vernichtet, ihre Existenz ließ sich nur aus den archäologischen Erscheinungen aus Steinen folgern,
die unter der unteren Grenzzone des Humus gefunden wurden. Eine Kennzeichnung der Gräber mit
Steinen konnte bei 20% der Bestattungen beobachtet werden. Die Steine waren kammerartig um die
Gefäße herum platziert oder als Abdeckung flach auf das Grab gelegt oder auch einfach nur auf einen
Haufen geschichtet. In mehreren Fällen fiel auf,
dass
über die Asche, die gebrannten Knochen und Bei¬
gaben einzig ein kleinerer Stein gelegt war, der in Anbetracht seiner Größe nur eine symbolische Abdeckung
sein konnte. Man darf in Bezug auf die aufgestellten Steine, die als Stelen interpretiert werden, nicht die
Tatsache außer Acht lassen,
dass
in den meisten Fällen die Oberkante der Steinplatten die Erdoberfläche
gar nicht erreichte, wodurch die aufgestellten Steine als Grabzeichen kaum funktionieren konnten.
Von den 324 spätbronzezeitlichen Bestattungen des Gräberfeldes erfolgten 70% als Brandschüttungen
und 30% als Urnenbestattungen. Bei der Mehrheit der Brandschüttungsgräber waren die verbrannten
Knochenreste und die Asche in die Mitte der Grabgrube gestreut, bei den Urnenbestattungen dienten
Töpfe, Amphoren mit konischem Hals wie auch tiefe Schüsseln als Urnen. Als Beigaben zu den sog.
„symbolischen Bestattungen, die keine Asche enthielten, waren nur 1 bis 2 Gefäße und kleinere Bron¬
zestücke platziert. Aufgrund der anthropologischen Analysen von B. Heußner konnten bei 75% der
Bestatteten Angaben zu ihrem Lebensalter gemacht werden, zum Geschlecht jedoch waren keine Aussa¬
gen möglich, weil eine Geschlechtsbestimmung nur bei 25% der Toten durchgeführt werden konnte. Das
7. Zusammenfassungen j 315
Zeitprofil der menschlichen Mortalität wich in
Békásmegyer
vom durchschnittlichen Profil der urzeitli¬
chen Gemeinschaften nicht sonderlich ab. Kinder waren allerdings unterrepräsentiert ihr Anteil betrug
nur 17% gegenüber den durchschnittlichen 25-30% bei anderen prähistorischen Gemeinschaften Die
ser
Umstand kann mit der Vernichtung aller Spuren durch das Verbrennen erklärt werden. Die Anzahl
der Verstorbenen der juvenilen, adulten,
maturen
und senilen Altersstufe zeigt repräsentative Werte. Bei
der Mehrheit der Doppelbestattungen gelangte die Asche eines Verstorbenen in die Urne, die verbrannten
Reste des anderen Toten wurden jedoch auf den Boden der Grabgrube gestreut. Die anthropologische
Analyse zeigte,
dass
die Toten aus einem Doppelgrab gleichalt waren, aber zu verschiedenen Geschlechtern
gehörten. In dem Fall,
dass
in einem Doppelgrab mit zwei Verstorbenen ein Erwachsener und ein Kind
bestattet waren, hatte letzteres immer nur die Altersstufe Infans
I
erreicht. In
Békásmegyer
kam kein
Doppelgrab von Kindern zum Vorschein. Bei mehreren Bestattungen zeigte sich,
dass
neben den kalzinier¬
ten menschlichen Knochen auch verbrannte Tierknochenreste vom Scheiterhaufen in die Gräber gelangt
waren.
Untersucht man die Zahl der Keramikbeigaben pro Grab, zeigt sich,
dass
3-5 Gefäße eine geringe,
6-14 Stück jedoch eine größere Gefäßmenge darstellen. In Gräbern mit nur wenigen Keramiken befan¬
den sich ein als Urne verwendetes größeres Gefäß und daneben 1-2 Begleitkeramiken. Gräber mit höherer
Beigabenzahl waren dadurch charakterisiert,
dass
außer dem Gefäß, das als Urne diente, ein aus kleineren
Gefäßen bestehendes Service deponiert war. Das Service enthielt am häufigsten Tassen, Näpfe, Schöpfer
oder Schüsseln/Schalen. Deshalb bilden die Schalen/Schüsseln und Tassen mit 30-35% einen bedeuten¬
den Anteil an der Gesamtmenge der Keramik des Gräberfeldes, dem die als Urnen dienenden tiefen
Schüsseln und Töpfe mit konischem Hals folgen. Eine Unterscheidung der Zahl der Keramikbeigaben
nach dem Geschlecht der Toten ist infolge der Lückenhaftigkeit der anthropologischen Angaben unmög¬
lich. Beim Vergleich von Keramikmenge und Lebensalter ist festzustellen,
dass
die Anzahl der Service mit
3-5 bzw. 6-14 Gefäßen ähnlich verteilt ist, die Zahl der Keramikbeigaben in den Gräbern wird also vom
Lebensalter der Verstorbenen nicht beeinflusst.
Die Keramikfunde lassen sich - in chronologischer Hinsicht - in drei größere Gruppen einteilen.
Unter den Gefäßen kann eine Gruppe mit geringer Stückzahl abgetrennt werden, deren Gefäße die
Formmerkmale der frühen Urnenfelderzeit aufweisen. Zur zweiten - und zugleich größten - Gruppe
gehören die Keramiken der jüngeren Urnenfelderzeit, die im mitteleuropäischen Raum in der HaA2-
Periode erschienen und auch noch in der HaC-Periode hergestellt wurden. Sie vertreten Grundformen,
die bei der inneren chronologischen Gliederung des Gräberfeldes keine deutliche Rolle spielen. Die drit¬
te Gruppe wird von den Gefäßen gebildet, die in die HaBl-Periode zu datieren sind, also bezeichnen sie
eindeutig den jüngeren Zeitabschnitt des Gräberfeldes. Auf den Gefäßen, die sich in die HaBl-Phase
datieren lassen, erscheinen mehrere Verzierungen (z. B. schräge
Kanneluren
auf der Randkante der Gefäße,
Verzierungen des facettierten Randes mit Punktreihen, kleine Knubben, die den Henkel ersetzen, hoch¬
stehende, kannelierte Knubben und bronzene Applikationen), die in den ostalpinen Gebieten der Ur-
nenfelderkultur
(Říhovský
1966), in der nordungarischen Region und in der Tiefebene ebenso häufig
auftreten (Kemenczei 1984,43-47, 64-71). Die Kombinationen jedoch, die auf einzelnen Gefäßen zu
finden sind, lassen sich als lokale Erscheinungen interpretieren.
Nadeln und Fibeln bilden epochentypisch die Gruppe der Metallbeigaben mit der höchsten Stückzahl,
gefolgt von der Gruppe der Messer und Rasiermesser als weitere Bestattungsbeigaben. Außer den Grabern
mit Draht- und Blechschmuckstücken oder Knöpfen müssen die Bestattungen mit Bronzetassen hervor¬
gehoben werden. Nur ein einziges Eisenmesser ist aus dem Gräberfeld bekannt, und auch Gold ak Rohma¬
terial erschien nur in drei Fällen in der Gestalt von kleinen Blech- und Drahtschmuckstücken. Untersucht
man die Metallbeigaben des Gräberfeldes von
Békásmegyer,
erkennt man deutlich - l™^e™tz™
ostalpinen Region -
dass
der westungarische Raum nicht mehr durch den Brauch der Waffenbeilegung
charakterisiert war (Hansen 1994, 46-48). Dementsprechend fehlen im Gräberfeld von
Békásmegyer
Schwerter und Äxte vollkommen, auch Lanzenspitzen sind nur mit einem Bruchstück vertreten.
Ы
den
herausragenden Funden des Gräberfeldes gehören Messer, die als Waffen oder gewöhnliche
Werkzeuge zu bewerten sind, jedoch lässt sich nicht belegen, ob die Toten mit jv
rende, waffen
tragende Schicht innerhalb der Gemeinschaft darstellten. Die
^ттиЈ™гЕ?ошспсп
chen Position de?Tnt,n m
ir
М,«егЬешаЬеп
war durch die Tatsache erschwert,
dass
von den fünf bronzenen
Position der Toten mit Messerbeigaben war
с
,
Messern zwei Exemplare und das einzige Eisenmesser bei Frauen gefunden ™en· Haarrineen auf
Unter den zahlreichen bronzenen Beigaben fallt die Menge an Knöpfen Per
^Ţ«**™^
«*
die als Garnitur beigelegt wurden, daneben bilden nur die Nadeln eine größere Gruppe. Insgesamt
Зіб І
Ein Gräberfeld der Spätbronzezeit von
Budapest-Békásmegyer
erkennbar,
dass
die Toten der Altersstufe Infans
I—II
eine Garnitur erhielten, die aus Nadel und Armring,
sogar aus kleinen, aufnähbaren Schmuckstücken bestand. Die Zahl der juvenilen Toten war gering, des¬
wegen können sie schwer bewertet werden, die Zusammensetzung ihrer bronzenen Beigaben ähnelt eher
der der Gruppe mit der Altersstufe Infans
I—II
als der der adulten Gruppe. Die Menge der Bronzebeigaben
bei den adulten und
maturen
Individuen ist in etwa gleich, die Zahl der Nadeln, Fibeln sowie der Haarringe
und annähbaren Bronzen ist zudem hoch. Eine größere Abweichung lässt sich bei den Messern und Tas¬
sen vom Typ
Jenišovice
feststellen, diese Beigaben haben nämlich nur Tote im adulten Alter erhalten.
Unter den Bronzebeigaben für senile Verstorbene finden wir nur noch Nadeln, Ringe und annähbare
Zierden. Gegenstände, die eine größere Menge an Bronze benötigten oder mit einem komplexen Verfah¬
ren hergestellt wurden, erschienen bei Verstorbenen dieser Altersstufe nicht als Beigabe.
Mit Hilfe der Metallbeigaben des Gräberfeldes lässt sich eine feinere chronologische Einteilung auf¬
stellen, als es uns aufgrund der Keramiken möglich ist. Die ältesten Bestattungen wurden im Verlauf der
HaAZ-Periode (Gyermely-Horizont) vorgenommen. Die Gräber mit reichen Metallbeigaben erschienen
in der HaBl-Periode
(Hajdúböszörmény-Horizont),
doch aufgrund gewisser Fibel- und Nadeltypen ist
auch ein späterer, in die HaBZ/^-Periode datierbarer Zeitraum
(Románd-Horizont)
möglich. Folgt man
der Datierung der Gräber, so wurden die ersten Bestattungen 30-40
m
voneinander entfernt angelegt,
d.h. das gesamte Gebiet des Gräberfeldes wurde genutzt, die nachfolgenden Bestattungen erfolgten dann
auf den dazwischen liegenden Arealen.
Neben den sonstigen Funden (Fayence-, Bernstein- und Knochenperlen) müssen die Stiefelgefäße,
Askoi, Sauggefäße und die verschiedenen kleinen „Tongegenstände herausgestellt werden. Unter den
Gefäßen und Gegenständen, die sich mit symbolischen Handlungen oder Geschehnissen verknüpfen
lassen, ist die hohe Zahl der Tonsymbole und Stiefelgefäße auffällig. Die Schuh- oder Stiefelgefäße müs¬
sen den besonderen Beigaben des Gräberfeldes zugeordnet werden. Aufgrund der durchlöcherten Spitze
können die Stiefelgefäße eher mit symbolischen Handlungen, eventuell Libationen, als mit dem gewöhn¬
lichen Haushaltsleben in Verbindung gebracht werden. Stiefelgefäße sind im Karpatenbecken allgemein
verbreitet, ihre Anzahl im Gräberfeld von
Békásmegyer
ist jedoch sehr hoch; diese Tatsache kann auch
zu den lokalen Merkmalen des Fundmaterials gezählt werden. Unter dem Sammelnamen „Tonsymbole
sind kleine Tongegenstände wie Sonnenscheiben, Vogelfüße, Wagenräder, Sterne und Kreuze zusammen-
gefasst. Charakteristisch für ihre Fundumstände ist,
dass
sie massenweise und ohne erkennbare Ordnung
verstreut in den Gräbern erschienen. Sie können als Zaubergeräte oder auch als Amulette interpretiert
werden.
Die spätbronzezeitliche Chronologie des Karpatenbeckens beruht auf der Analyse bronzener Gegen¬
stände aus Depotfunden. Zugleich kann das Keramikmaterial der transdanubischen Urnenfelderkultur
mit einem bei weitem oberflächlicheren System, als es bei den Metallfunden anwendbar ist, untersucht
werden. Die chronologische Einordnung des Gräberfeldes
muss
auf der gemeinsamen Bewertung von
Metall- und Keramikfunden beruhen. Anhand dieser zwei Fundgruppen lässt sich feststellen,
dass
die
Nutzung des Gräberfeldes in der HaAZ-Periode begann. Ein deutlicher Teil der Keramikfunde bleibt
auch im Verlauf der HaAZ- und HaBl-Perioden in Gebrauch, doch kann man im Gräberfeld von
Békás¬
megyer,
im Gegensatz zu Gräberfeldern aus dem süddeutschen und mährischen Raum, keine Übergangs¬
fundgruppe eindeutig unterscheiden, die den Wechsel zwischen der
HaA2-
und der HaBl-Phase kenn¬
zeichnen würde. In
Békásmegyer
ist die Übergangsphase
I
von Klentnice
(Říhovský
1965, 50), d.h. der
Zeitabschnitt des Wechsels von der SBIIb- zur SBIIc-Phase nach der Chronologie von L. Sperber (Sper¬
ber 1987,101-105), nicht zu isolieren. Auf die genauere Datierungsmöglichkeit der Metalle gestützt lässt
sich das Erscheinen zahlreicher Keramikformen und Verzierungen in die HaB 1-Periode datieren. Aufgrund
der Metallfunde können wir die Schlussphase des Gräberfeldes in die
НаВг/З-РегЫе
legen, jedoch kann
diese Phase im Keramikmaterial nicht ohne Metallgegenstände nachgewiesen werden. Die Nutzung des
Gräberfeldes endet mit dem Übergang der HaB2- zur
НаВЗ
-Periode,
die durch die Anlegung des Depots
von
Romand
gekennzeichnet wird (Schalk 2000, 21-22). Vor dem Auftreten der für die
НаВЗ
-Periode
charakteristischen präskythischen Pferdegeschirre, Schmucksachen und Gefäße im Karpatenbecken enden
die Bestattungen auf dem Gräberfeld von
Békásmegyer.
In Ermangelung von 14C-Angaben gibt es keine
direkte Möglichkeit zur Bestimmung der absoluten Daten des Gräberfeldes von
Békásmegyer.
Die bekannten Parallelen aus dem Umfeld des Gräberfeldes können zur vergleichenden Analyse nicht
herangezogen werden. In der nordosttransdanubischen Region verfügen die 200 Gräber von
Neszmély
(Patek
1961), die 15 Gräber von
Tököl
(Patek
1958) und die 13 Gräber von
Vál-Pogányvár
(F. Petres
1960) über authentisch freigelegtes Fundmaterial. Als nächste Parallele zum Gräberfeld von
Békásmegyer
7. Zusammenfassungen
і
317
könnte das Gräberfeld von Chotin zur Analyse genutzt werden, leider wurde nur ein Drittel der 116
Gräber veröffentlicht
(Dušek
1957). Infolge der ähnlichen Lage von Chotin und
Békásmegyer
werden
auch die Beilegungsbräuche von Chotin durch die im Donautal nachweisbaren intensiven kulturellen
Interaktionen bestimmt, deren Spuren sich in den gefundenen Gegenständen widerspiegeln. Aufgrund
der bekannten Gräber lässt sich feststellen,
dass
unter den Beigaben von Chotin die kleineren bronzenen
Objekte, Stiefelgefäße, die Grundformen der Kyjatice- und
Gáva-Kultur
sowie ihre Kombinationen un¬
tereinander in annähernd ähnlichem Verhältnis vorhanden sind wie in
Békásmegyer.
Wenn man das
Fundmaterial der Gräberfelder von
Transdanubien mit
dem des Gräberfeldes von
Békásmegyer
vergleicht,
wird erkennbar,
dass
die Zahl der Gegenstände, die von Kulturen beeinflusst sind, die in Nachbarschaft
zur Urnenfelder Kultur existieren, immer niedriger wird, je weiter man sich von der Donau entfernt.
Zur kulturellen Stellung des Gräberfeldes können wir Folgendes feststellen: Im Zeitraum der Entstehung
der ersten Gräber weisen die Traditionen und Beziehungen der nordosttransdanubischen Urnenfelder
Bevölkerung, soweit dies durch die materielle Kultur erfasst werden kann, in erster Linie in Richtung der
bayerischen, mährischen und westslowakischen Gebiete. Die Ausdehnung und Ausrichtung des Verbin-
dungsgeflechts der
НаАг-Рег^е
stimmt mit dem System überein, das in der BzD und Ha AI -Periode
entstand. Ab Beginn der HaBl -Periode stellt sich dieses Kommunikations- und Beziehungssystem um.
Aufgrund des Fundmaterials des Gräberfeldes wird erkennbar,
dass
die Kulturen der ostalpinen Region,
des nördlichen Mittelgebirges von Ungarn und der Ungarischen Tiefebene die größte Wirkung auf die
im Donauknie (Nordostttransdanubien) lebende Urnenfelder Bevölkerung ausübten. Durch das Fund¬
material lässt sich der Austausch nachweisen, der mit diesen Regionen bestand. Aufgrund der geographi¬
schen Gegebenheiten des Raumes können wir von einer intensiven kulturellen Wirkung ausgehen, die
auch die individuellen Merkmale kennzeichnet, welche durch die Kombination der lokalen und fremden
Formen und Motive entstanden. Natürlich lässt sich nicht entscheiden, ob man angesichts der starken
Mischung von Motiven und Verzierungselementen der Kyjatice- und
Gáva-Kulturen
bzw. der transdanu-
bischen und ostalpischen Umenfelderkulturen, die in den Gräbern beobachtet wurden, nur der Erscheinung
einer kulturellen Interaktion gegenübersteht, die in der materiellen Kultur nachweisbar ist, oder ob die
Benutzer des Friedhofes von
Békásmegyer
von Anfang an aus einer Gemeinschaft mit unterschiedlicher
Herkunft und Zusammensetzung stammten. Der hohe Anteil der kombinierten Methoden von Form
und Verzierung macht es fraglich, ob die Bestattungen von
Békásmegyer
als der Nachlass nur der Urnen-
felderkultur zu bewerten sind.
7.2
Summary
The Békásmegyer
cemetery is located on right bank of the Danube River at the northern fringes of mod¬
ern Budapest. The geographically defined area surrounding the cemetery can be considered an intensively
settled region during the Late Bronze Age. The Danube River Valley was attractive to settlement, and
bodi
waterway and overland travel were equally important in establishing the region as a link among the west¬
ern Slovakian
Alföld,
the Hungarian
Alföld, Mezőföld, Budai
Mountains, and Northern Carpathian
Mountain Range. The
Békásmegyer
site is situated in this region at the convergence of these natural
travel corridors.
The
Békásmegyer
cemetery has been known to researchers since die
1
960s. Excavation began in
1967
under the direction of
Rózsa
Kalicz-Schreiber and continued with further campaigns until
1983.
Of the
477
graves scattered across the
7500
m2 excavated area,
324
graves can be assigned to the Urnfield Culture.
The Late Bronze Age cemetery contains an estimated
500
individuals. After the initial excavation reports,
Rózsa
Kalicz-Schrieber published a preliminary report in
1991
(Kalicz-Schreiber
1991)
followed by a
paper in which they examined burials containing knives and razors (Kalicz-Schreiber/Kahcz
1996).
A
later paper discussed graves containing boot shaped vessels (Kalicz-Schreiber/Kalicz
1997)
and most re¬
cently in
2002
they published a report on the stone packed graves of the cemetery (Kahcz-Schreiber/
Kalicz
2002). , „ , _ ,, . . . „ . ,
The majority of interments are situated at a depth of
100-140
cm in well defined burial pits. Burial
pits are predominantly
150
x
80
cm, oval shaped and in most cases oriented N-S or NW-SE with only
ten percent aligned
Е
-W.
The large, deep graves are typically characterized by the scattered cremation
burial ritual. The internal organization of the
Békásmegyer
cemetery is similar to the cemeteries of Chotm
(Dušek
1957),
Singen
(Brestrich
1998)
and
Vollmarshausen (Bergmann 1982),
m
the sense that it 1S
pos-
3i8
I
Ein Gräberfeld der Spätbronzezeit von
Budapest-Békásmegyer
sible
to identify similar hypothetical grave groups that fall into two larger and two smaller groups. It can
be observed on the basis of the two larger grave groups that the southern portion of the cemetery was
utilized more intensively. The location of the Vollmarshausen cremation pyre in the central area of the
cemetery is similar to
Békásmegyer,
and the largest burial group can be identified on the northern margins
of both cemeteries. The location of the cremation pyre is demarcated by an intensively burned, 2m diam¬
eter, circular area.
Evidence of surface constructions above graves were destroyed due to the urban effects of urban de¬
velopment, and it was only possible to base archaeological observations on the manifestation of stone
concentrations in basal soil horizons. Twenty percent of the graves were identified by the occurrence of a
stone or stones. Stones were situated in a chamber-like fashion around vessels in the burial pit and as a
covering with stones lying flat or stacked over burial pits. In most cases it can be observed that only a small
stone, probably serving as a symbolic cover of the burial, was placed above cremations and grave goods.
The interpretation of the occurrence of stone pavements as possible stele is problematic given that in most
cases the upper surface of stone pavements did not reach the soil surface, and the interpretation of stone
pavements as grave markers is quite dubious.
Seventy percent of the
324
Late Bronze Age graves are scattered cremations and
30%
can be assigned
to the urn burial practice. In the majority of scattered cremation burials, ashes were placed in the center
of the burial pit, and in the case of urn burials conical necked amphora or alternatively deep bowls served
as the urn. Cremation burials not specifically assigned to the „symbolic burial class only contained one
or two vessels or smaller bronze artifacts in the graves.
Anthropological analyses of skeletal remains conducted by Barbara
Heußner
yielded data on the es¬
timated age of death for
75%
of the graves, but sex could only be determined in
25%
of the cases. There
is no indication that the distribution of the age-specific mortality profile based on burials meaningfully
deviates from the age profile of the prehistoric community. Although the number of children is under-
represented, only
17%
compared to an average of
25-30%;
the situation may be explained by
dispropor¬
tional
loss of data from this age class due to the effects of cremation. The number of individuals assigned
to juvenile, adult, mature, and senile categories is representative. On the basis of anthropological analysis
it can be established that in most cases double burials consist of individuals of similar age but of the op¬
posite sex. In the instance that one of the two individuals was a child, then in an individual of age class
infant I was always interred with an adult. No double child burials were identified in the cemetery. In
numerous cases it could be determine that both human and animal cremations from the cremation pyre
were mixed in burial contexts.
The number of ceramic vessels recovered from graves ranged from a low count of
3-5
vessels to a high
count of
6-14
vessels. The graves with few ceramic vessels generally contained a larger vessel used as an urn
accompanied by
1 -2
smaller vessels. The graves with more ceramic vessels typically contained a larger ves¬
sel used as an urn with a set of smaller vessels comprised primarily of cups. Accordingly, ceramic vessel sets
containing dishes and cups comprise
30-35%
of the total number of complete vessels recovered from the
cemetery. The number of conic necked amphora and deep dishes used as urns comprise the next most
numerous type of complete vessel. It is not possible to examine the relationship between the number of
ceramic grave goods and sex, because the number of burials that could be anthropologically assigned a sex
was insufficient. The relationship between age and number of ceramics establishes that individuals from
within the same age class were equally likely to contain fewer
(1-2)
or more
(10-12)
vessels: In other
words, the number of ceramic artifacts is not positively correlated with the age of the individual.
Ceramic artifacts can be chronologically assigned to three broad groups. The first group that can
be distinguished is a numerically smaller group, which contains vessels that exhibit the formal character¬
istics of the Early Urnfield Period. The second and numerically largest chronological group of ceramic
vessels belongs to the Youngest Urnfield Period. These vessels appeared in the HaA2 period and were still
produced in the HaC period in the central European region. For the most part such basic vessel forms do
not play an outstanding role in the internal chronological subdivisions of the cemetery. A third group
consists of vessel forms that date to the HaBl period; consequently clearly registering the earlier period
of cemetery usage. The vessels dating from HaBl phase have a number of decorative motifs (the oblique
channelling of the rim, the decoration of facetted rims with rows of dots, small lug handles instead of strap
handles, channelled, upright knobs, bronze
appliqués)
that are equally common in the eastern Alpine region
of the Urnfield Culture
(Ríhovský
1966),
northern Hungarian and Great Hungarian Plain regions (Ke-
7. Zusammenfassungen
і
319
menczei 1984,43-47,64-71);
however, the combination of decorations observed on one vessel probably
reflect a distinct local style. ;
As is typical for the period, the most common metal artifacts were pins and fibulae forms that succeed
burial groups outfitted with knives and razors. In addition to graves furnished with small wire jewelry,
lamella, or buttons it is worth emphasizing graves containing bronze cups. Only one iron
bife
is known
from the cemetery, and gold was only used as the primary raw material in three cases in the form of a small
lamella and wire jewelry. Examination of metal artifacts from the
Békásmegyer
cemetery underscores the
observation that in contrast to the eastern Alpine region, weapons were not typically included in burials
in the western Hungarian region
(Hansen 1994,46-48).
This observation is supported by the fact that
swords and axes were completely absent from the cemetery, and only one fragment of a spear point was
recovered. Knives interpreted as weapons or household tools standout among the bronze grave goods, but
it is not certain that graves furnished with knives were associated with the military/armed, leader class
of the society. Interpretation of the social status of individuals buried with knives is further compli¬
cated by the fact that two out of the five burials containing bronze knives and the only iron knife are as¬
sociated with females.
Sets containing buttons, beads, and hair rings stand out among the most frequently occurring forms
of bronze grave goods, and artifacts contained in these sets are only exceeded in number by needles. In
aggregate it can be established that age class infant I
—
II were buried with sets containing needles, arm
bracelets, and smaller forms of jewelry sewn onto clothing. The juvenile age class is difficult to evaluate
given the low number of individuals assigned to this class, but the composition of bronze grave goods is
rather more similar to the infant I
—
II age class, than to the adult age class. The types of bronze items in¬
cluded with adult and mature individuals exhibit similar ratios. The number of bronze pins, fibulae, clo¬
thing decorations, and hair rings are all equally represented. The only proportional deviation appears with
knives and cups of the
Jenišovice
type that were in most cases included in burial from the adult age class.
Individuals from the senile age class received only pins, rings, and clothing decorations; they did not receive
more bronze or more technologically complex items.
A finer internal chronology for the cemetery can be constructed using metal artifacts, than is possible
based on ceramic typology alone. Based on the metal artifacts the earliest graves were interred during the
HaA2 period (during the Gyermely horizon). Burials rich in metal artifacts appear in the HaBl period
(during the
Hajdúböszörmény
horizon), but based on fibulae and pin types it is possible to distinguish
graves dating to the later HaB2/3 period
(Romand
horizon). The dating of interments indicates that the
graves were initially situated
30-40
m
from each other across the entire area of the cemetery with the
later graves filling in the spaces between the earlier graves.
Among the other artifacts it is worth highlighting the boot shaped vessels, spouted vessels, and the
small ceramic objects. The large number of boot shaped vessels and ceramic symbols stand out among the
other vessels and tools that may be linked to symbolic activities or events. The shoe or boot shaped vessels
must be assigned a special place within the cemetery grave goods. Based on the hole in the toe of the boot
shaped vessels it is likely that they were used for symbolic, or at least for libations, rather than for everyday
household activities. Boot shaped vessel are considered fairly common within the Carpathian Basin, but
their number is especially high within the
Békásmegyer
cemetery. This occurrence may be attributed to
the local characteristics of the artifact assemblage. The category of ceramic symbols includes sun discs,
bird feet, cart wheels, stars, and cross forms, as well as other small clay objects. The typical context
oř
these
finds is a random scatter of many such objects within the graves. These objects can be interpreted as
magic implements, amulets or fulfilling a related function.
.
cu .f
The chronology of the Late Bronze Age has primarily been constructed on the basis of bronze art tacts
«covered from depots or hordes. The ceramics of the
Transdanubien
Urnfield culture have
b
en chrono¬
logically seriated, but the chronology based on metal artifacts is more refined. Evaluation of
*«£™£
logical position of the cemetery mustreference chronologies based on both the ceramic:and m
Both artifact materials establish that usage of the cemetery began in the HaA2 period.
A
portion of the ceramic assemblage indicates that the cemetery remained in usage ^«
HaB periods. In contrast to the known cemeteries from southern Germany ^
to clearly distinguish a transitional phase between the
ЊА2
and HaB
1
ass emblages
gg
cemetery; or rather it is not possible to isolate the Klentnice I transition^ period
^2^
J
the SBlIb-c phase of the
Sperber
chronology
(Sperber 1987,101-105).
The more precise chronology
32O
I
Ein Gräberfeld der Spätbronzezeit von
Budapest-Békásmegyer
based on metal artifacts makes it possible to draw finer chronological distinctions regarding the appear¬
ance of ceramic forms and decorations during the HaBl period. Based on the metal artifact assemblage,
the final phase of cemetery usage can be dated to the
ЊВ2/3
period, but in the absence of metal artifacts
it would be impossible recognize this period on the basis of the ceramic assemblage alone. Usage of the
cemetery ended during the transition from the HaB2 to the
НаВЗ
periods, which is contemporary with
the deposition of the
Romand
horde
(Schalk 2000, 21-22).
Pre-Scythian equestrian fittings, jewelry,
and vessels that appeared during the
НаВЗ
period are absent from the
Békásmegyer
cemetery. Due to the
absence of radiocarbon dates from the cemetery it is impossible to discuss the absolute chronology.
Comparison of the
Békásmegyer
cemetery with similar sites in the region is complicated by the fact
that the request sites lack the necessary data for such analyses. In northeastern Transdanubia the offi¬
cially excavated parallels consist of
200
graves from the
Neszmély
cemetery
(Patek
1961), 15
graves from
the
Tököl
cemetery
(Patek
1958),
and the frequently referenced
Vál-Pogányvár
cemetery, where
13
graves
were excavated (F. Petres
I960).
Perhaps the closest parallel to the
Békásmegyer
cemetery is the Chotin
cemetery, but only one third of the
116
graves excavated at this site have been published
(Dušek
1957).
Due to its similar location to the
Békásmegyer
the Chotin cemetery could potentially shed light on
burial practices in the Danube Valley, as well as help determine the nature of cultural interactions evidenced
by material culture. Based on the known graves it is possible to establish that small bronze objects, boot
shaped vessels, basic patterns of the Kyjatice and
Gava
cultures, and similar combinations of motifs are
present in similar proportions among the grave goods from both the Chotin and
Békásmegyer
cemeteries.
A comparison of other contemporary
Transdanubien
cemeteries with the
Békásmegyer
cemetery reveals
that objects associated with neighboring Urnfield material culture groups located further from the Dan¬
ube River are less common in the
Transdanubien
burials.
Examination of the cultural attributes of the cemetery establishes the following. The earliest graves
reflect the material culture of the northeastern
Transdanubien
Urnfield population with traditions and
connections that suggest strong links primarily with Bavaria, Moravia, and western Slovakia. The extent
and orientation of the HaA2 period interaction network conform to the network of the BrD and HaAl
periods. At the beginning of the HaB
1
period this interaction and communication network was reorgan¬
ized. Based on the assemblage from the cemetery it can be established that cultural practices of the eastern
Alpine region, the Hungarian Northern Mountain Range, and the Great Hungarian Plain had the great¬
est impact on the Urnfield population living in the Danube River Bend region. The maintenance of com¬
munication with these regions can effectively be demonstrated by the material culture. Naturally it is not
possible to conclusively determine if the strong mixing of cultural motifs and design elements, of the
Kyjatice and
Gava
cultures with the
Transdanubien
and eastern Alpine Urnfield cultures, at the
Békásmegyer
cemetery resulted from broader inter-cultural interactions or resulted from an integrated society comprised
of individuals from the various cultures. The combination of forms and decorative methods and their
proportional presence raises the question of whether the
Békásmegyer
graves can be exclusively evaluated
as a purely Urnfield cultural assemblage.
Translated by William John
Eichmann
7.3
Összefoglalás
Budapest
északi peremén, a Duna jobb partján elhelyezkedő békásmegyeri temető környéke a késő bronz¬
kor folyamán intenzíven lakott térségnek számított, amely elsősorban földrajzi helyzetével magyarázható.
A vízi és szárazföldi közlekedés szempontjából egyformán fontos és jól lakható Duna-völgy a Nyugat¬
szlovák Alföldet, az Alföldet, a Mezőföldet, a Budai- és az Északi-középhegységeket kapcsolja össze. A
békásmegyeri lelőhely ebben a természetes közlekedési folyosóban helyezkedik el.
A békásmegyeri temető az
1
960-as évektől ismert a kutatásban. A Kalicz-Schreiber Rózsa által irányí¬
tott ásatás 1967-ben kezdődött és több kampányban 1983-ig tartott. A
7500
négyzetméteres területen
szóródó
477
temetkezés közül
324
sír sorolható az urnamezős kultúrához. A késő bronzkori temető mint¬
egy
500
sírosra becsülhető. Az ásatási jelentéseket követően Kalicz-Schreiber Rózsa egy előzetes jelentést
publikált 1991-ben (Kalicz-Schreiber
1991),
majd egy tanulmányban elemezték a késeket, borotvákat
tartalmazó temetkezéseket (Kalicz-Schreiber/Kalicz
1996),
egy cikkben a csizma alakú edényeket hor¬
dozó sírok bemutatására került sor (Kalicz-Schreiber/Kalicz
1997)
és legutóbb, 2002-ben írtak egy tanul¬
mányt a temető kőpakolásos sírjairól is (Kalicz-Schreiber/Kalicz
2002).
7. Zusammenfassungen
I 321
A temetkezések túlnyomó többsége
100-40
cm mélységű, jól megfigyelhető sírgödörrel rendelkezett.
Az átlagosan
150
χ
80
cm-es nagyságú, ovális sírgödrök az esetek többségében É-D-i vagy ÉNy-DK-i
tájolásúak, csupán tizedük igazodik a K-Ny-i irányhoz. A nagyméretű, mély sírok általában a szórt ham-
vasztasos ntusú temetkezések jellemzője. A chotíni (Dukk
1957),
a singeni (Brestrich
1998)
és a voll-
marshausem
(Bergmann 1982)
temetők belső felosztásához hasonlóan Békásmegyeren is kijelölhetők
hipotetikus sírcsoportok, melyek ebben az esetben két nagyobb és két kisebb tömböt jelentenek. A két
nagyobb sírcsoport alapján látható, hogy a temető déli felét használták intenzívebben. A vollmarshauseni
temető máglyarakó helyéhez hasonló égetőhely a temető középső részén, a legtöbb sírt magába foglaló
csoport északi peremén helyezkedett el. Az egykori máglyarakó helyet egy
2
méter átmérőjű, erősen átégett,
kör alakú terület jelezte.
A sírépítmények felszín fölé emelkedő nyomai a lelőhely urbanizált környezete miatt megsemmisültek,
csupán a humusz alsó határzónája alatt lehetett a kövekből álló régészeti jelenségeket rögzíteni. A sírok
kővel vagy kövekkel történő jelölése a temetkezések 20%-ánál figyelhető meg. A köveket kamraszerűen
az edények köré helyezve, fedésként a sír felett, lapjával elfektetve vagy egyszerűen, halomba rakva hasz¬
nálták. Több esetben megfigyelhető, hogy a hamvak és a mellékletek fölé csak egy kisebb követ helyeztek,
amely méreténél fogva csupán szimbolikus fedése lehetett a sírnak. Az állítva elhelyezett kőlapok sztéléként
történő interpretálásával kapcsolatban nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a problémát, hogy a legtöbb
esetben a kőlapok felső élének magassága nem érte el a talaj felszínét, vagyis nehezen funkcionálhatott
sírjelzőként a felállított kőlap.
A
324
késő bronzkori sír 70%-a a szórt hamvasztásos, 30%-a az urnás rítusú temetkezésekhez sorol¬
ható. A szórt hamvasztásos rítusú sírok többségénél a hamvakat a sírgödör közepén helyezték el, az urnás
temetkezéseknél fazék, kúpos nyakú amfora vagy mély tál egyaránt funkcionálhatott urnaként. A ham¬
vakat nem tartalmazó, „szimbolikus temetkezések esetében csupán egy-két edény és kisebb bronztárgyak
kerültek a sírokba.
A Barbara
Heußner
által elvégzett antropológiai elemzés során a sírok 75%-áról születtek életkor¬
ra vonatkozó adatok, ugyanakkor a nemekre vonatkoztatható adatok bemutatására nincs lehetőség, mert
csupán az elhamvasztott emberi maradványok 25%-ának lehetett a nemét megállapítani. Az életkor alap¬
ján felvázolható mortalitási profil az őskori közösségekre jellemző életkor megoszlási mutatóktól nem
tér el jelentősen. A gyerekek száma ugyan alulreprezentált, csupán
17%
az átlagosnak tekindiető
25-30%-
kal ellentétben, de ez a jelenség magyarázható az égetés okozta adatvesztéssel. A
juvenis,
az aduitus, a
maturus és a senilis korú halottak mennyiségi adatai reprezentatív értékeket mutatnak. A kettős temetke¬
zések többségénél az egyik halott hamvai urnába, míg a másik halott maradványai a sírgödörbe szórva lettek
elhelyezve. Az antropológiai elemzés alapján megállapítható, hogy a kettős sírok többségénél azonos élet¬
korú és ellentétes nemű személyekkel lehet számolni. Abban az esetben, ha a két halott közül az egyik
gyerek, akkor minden esetben infans
I
korú személy került egy felnőttel egy sírba. Kettős gyerektemetkezés
nem került elő a temetőben. Számos esetben megfigyelhető, hogy a halott hamvaival együtt állati hamvak
is bekerültek a máglyáról a sírokba.
A kerámiamellékletek számát nézve az alacsony edényszám
3- 5
darab, a magasabb edényszám
6-14
darab edényt jelent. A kevés kerámiát tartalmazó sírokban általában egy nagyobb méretű, urnának hasz¬
nált edény és
1 -2
kísérőkerámia található. A magasabb mellékletszámú sírokra jellemző, hogy az urnának
használt edény mellett kisebb edényekből álló készleteket helyeztek el, melyek elsősorban tálakból és
csészékből állhatnak. Ennek megfelelően a temetőből ismert teljes edénymennyiségen belül is a készletek¬
ben előforduló tálak és csészék adják a kerámia leletanyag 30-35%-át, melyeket az urnaként használt mély
tálak, kúpos nyakú fazekak és amforák követnek. Nemek szerinti kerámiamelléklet-szám megoszlásának
* * _ . „._. , . . . 11
її
ι Λ
1 _ _ _ *__________* _ __
L
^Л
____
és
10-12
edényből álló készletek száma, vagyis a sírba helyezett kerámiamellékletek számát
kora nem befolyásolja.
A kerámialeletek
-
kronológiai szempontok alapján
-
három nagyobb csoportba sorolhatók. Az edények
között elkülöníthető egy kis darabszámú csoport, melyek a korai urnamezős időszak formai jegyeit hordoz¬
zák. A második
-
és egyben legnagyobb
-
csoportba a fiatalabb urnamezős időszak kerámiái tartoznak.
Ezek az edények a HaA2 periódusban jelennek meg és még a HaC periódusban is készültek a kozep-
európai térségben. Tulajdonképpen olyan alapformáknak tekinthetők, melyek a temető belső időrendi
felosztásában nem játszanak kiemelkedő szerepet. A harmadik csoportot azok
яг
edények Aqak amelyek
a HaBl periódusra keltezhetők, tehát egyértelműen a temető fiatalabb periódusát/elzik. A HaBl fázisra
322
I
Ein Gräberfeld der Spätbronzezeit von
Budapest-Békásmegyer
keltezhető edényeken több olyan díszítés is megjelenik (például: edényperemek élének ferde árkolása, a
síkozott peremek pontsoros díszítése, a füleket helyettesítő, kisméretű bütykök, kannelúrákkal díszített,
felfelé álló bütykök és a bronz applikációk), melyek az urnamezős kultúra kelet-alpi területein
(Ríhovský
1966),
az észak-magyarországi régióban és az Alföldön egyaránt gyakoriak (Kemenczei
1984, 43-47,
64-71).
Azonban egyes edényeken megfigyelhető kombinációik már lokális jegyeknek tekinthetők.
A fémmellékeltek legnagyobb darabszámú csoportját
-
a korszakra jellemzően
-
a tűk és a fibulák
alkotják, melyeket a késsel vagy borotvával ellátott temetkezések csoportja követ. A kisebb huzaléksze¬
reket, lemezékszereket vagy pitykéket tartalmazó sírok mellett a bronz csészéket hordozó temetkezéseket
kell kiemelni. A temetőből egyetlen vas kés ismert és az arany, mint alapanyag is csupán három esetben
jelentkezik kisméretű lemez- és huzalékszerek formájában. A békásmegyeri temető fémmellékleteit vizs¬
gálva megerősíthető az a megfigyelés, miszerint a kelet-alpi régióval ellentétben, a nyugat-magyarországi
térségben már nem jellemző a fegyverek mellékelésének a szokása
(Hansen 1994, 46-48).
Ennek a meg¬
figyelésnek megfelelően a békásmegyeri temetőből a kardok és a balták teljesen hiányoznak, lándzsahegy
is csupán egyetlen töredék formájában ismert. A fegyverként és közönséges háztartási eszközként is érté¬
kelhető kések a kiemelkedő bronzmellékletei a temetkezéseknek, de nem bizonyítható, hogy a késsel ren¬
delkező temetkezések a fegyveres, vezető réteget jeleznék a közösségen belül. A késsel eltemetett halot¬
tak társadalmi helyzetének megállapítását nehezíti az a tény, hogy az öt bronz kés közül kettőt és az egyet¬
len vaskést is nő kapta.
A nagy számban megjelenő bronzmellékletek között a készletekben elhelyezett pitykék, gyöngyök és
hajkarikák száma emelkedik ki, melyek mellett csupán a tűk képeznek népesebb csoportot. Összességében
megállapítható, hogy az infans
I—II
életkorú halottak tűből, karperecből és felvarrható, kisméretű éksze¬
rekből álló készleteket kaptak. A
juvenis
korú halottak alacsony száma miatt ez az élettani csoport nehe¬
zen értékelhető, de bronzmellékleteik összetétele inkább hasonlít az infans
I
—
II,
mint az aduitus cso¬
portra. Az aduitus és a maturus korú egyének mellé elhelyezett bronz tárgyak egymáshoz viszonyított
aránya megegyezik. Egyaránt magas a száma a tűknek, fibuláknak, a felvarrható bronzoknak, a hajkari¬
káknak. Nagyobb arányú eltérés csak a késeknél és a
Jenišovice-típusú
csészéknél mutatkozik, ugyanis
valamennyit aduitus korú halott kapta. A senilis korú egyének mellékletei között már csak tűket, kariká¬
kat és felvarrható díszeket találni, nagyobb bronzmennyiséget vagy összetett előállítási folyamatot igény¬
lő tárgyakat nem helyeztek a legidősebb korosztály sírjaiba.
A temető fémmellékletei alapján finomabb kronológiai felosztás állítható fel, mint a kerámiák segít¬
ségével. A temető fémmellékletei alapján a legkorábbi sírok a HaA2 periódus folyamán (gyermelyi ho¬
rizont alatt) kerültek a földbe. A fémmellékletben gazdag temetkezések a HaBl periódusban (hajdúbö¬
szörményi horizont alatt) jelennek meg, de egyes
fibula-
és tűtípusok alapján elkülöníthető egy késői,
HaB2/3 periódusra
(romandi
horizontra) keltezhető időszak is. A sírok keltezése alapján a temető első
sírjai egymástól
30-40
méteres távolságra helyezkedtek el, vagyis a temető teljes területét egyszerre kezdik
el használni és a később keletkező sírok a köztes területeket fedik le.
Az egyéb leletek (fajansz-, borostyán- és csontgyöngyök) között elsősorban a csizma alakú edényeket,
a szoptatós edényeket és a kisméretű „agyagtárgyakat lehet kiemelni. A szimbolikus cselekményekhez,
eseményekhez köthető edények és eszközök között kiugróan magas az agyagszimbólumok és a csizma
alakú edények magas száma. A cipő vagy csizma alakú edényeket a temető speciális mellékletei közé sorol¬
hatjuk. Az orrukon megfigyelhető lyuk alapján inkább kötődhettek szimbolikus, esetleg libációs cselek¬
ményekhez, mint a hétköznapi háztartás életéhez. A csizma alakú edények Kárpát-medencei elterjedése
általánosnak nevezető, de a békásmegyeri temetőben különösen magas a számuk. Ez a jelenség is a
leletanyag lokális jegyei közé sorolható. Az agyagszimbólumok gyűjtőnév alatt napkorong, madárláb,
kocsikerék, csillag és kereszt alakú, kisméretű, agyagtárgyakat találni. Előkerülési körülményeikre jellem¬
ző, hogy tömegesen és rendszertelenül elszórva kerültek a sírokba. Varázseszközökként, amulettekként egy¬
aránt interpretálhatók.
A Kárpát-medencei, késő bronzkori időrend elsősorban a depókból ismert bronztárgyak elemzésén
alapul. Ugyanakkor a dunántúli urnamezős művelődés kerámiaanyaga jóval elnagyoltabb rendszerben
vizsgálható, mint a fémleletek csoportja. A temető időrendi helyzetét értékelve a kerámia és a fém
alapú időrendi felosztást mégis együttesen kell használni. Mindkét leletcsoport alapján megállapítható,
hogy a temető használata a HaA2 periódusban indul. A kerámialeletek jelentős hányada a HaA2 és HaB
periódusok folyamán is használatban marad, de a dél-német és morva térségekből ismert temetőkkel el¬
lentétben nem lehet egyértelműen egy átmeneti, a HaA2 és HaBl fázisok váltását jelző leletcsoportot
megkülönböztetni a békásmegyeri temetőben. Nem lehet elkülöníteni a klenmicei
I
átmeneti
periodi
ust
7. Zusammenfassungen
і
323
(Říhovský
1965, 50),
vagyis a Sperber-féle időrend szerinti SBIIb-c fázisok váltásának az időszakát
(Sperber
1987, 101-105).
A fémek pontosabb keltezési lehetőségeire alapozva számos kerámiaforma és díszítés
megjelenése a HaBl periódusra helyezhető. A fémmellékletek alapján a temető záró fázisa a HaB2/3 pe¬
riódusra keltezhető, de a fémtárgyak nélkül a kerámiaanyagban ez a periódus nem mutatható ki. A teme¬
tő használata
a romandi
depó elrejtésével jelzett HaB2 és B3 periódusok váltásakor fejeződik be
(Schalk
2000, 21-22).
А НаВЗ
periódusra jellemző preszkíta lószerszámok, ékszerek és edények Kárpát-meden¬
cei megjelenésekor már nem temetkeznek a békásmegyeri temetőbe. l4C adatsor hiányában a temetőre
vonatkozó abszolút dátumok megállapítására nincs közvetlen lehetőség.
A békásmegyeri temető környezetéből ismert párhuzamok nem nyújtanak megfelelő alapot az össze¬
hasonlító elemzésekhez. Az északkelet-dunántúli régióban a neszmélyi temető
200
sírja
(Patek
1961)
és
a tököli temető
15
sírja
(Patek
1958)
mellett a sokat hivatkozott vál-pogányvári temető
13
sírja (F. Petres
1960)
sorolható a hitelesen feltárt leletanyaghoz. A békásmegyeri temető legközelebbi párhuzamaként a
chotíni temetőt lehetne elemezni, de a
116
sírnak csupán harmada ismert a publikációkból
(Dušek
1957).
Békásmegyerhez hasonló fekvése miatt Chotín mellékletadási szokásait is a Duna-völgyben kimutatható,
intenzív kulturális interakciók, tárgyakban megfogható nyomai határozzák meg. Az ismert sírok alapján
megállapítható, hogy a mellékletek között a békásmegyeri leletanyaghoz hasonló arányban fordulnak elő
kisebb bronztárgyak, csizma alakú edények, a Kyjatice- és Gáva-kultúrák alapformái és egymással kombi¬
nált motívumai. Ugyanakkor a dunántúli temetők leletanyagát a békásmegyeri temetővel összehasonlítva
megállapítható, hogy a Dunától távolodva egyre kisebb az urnamezős művelődéssel szomszédos anyagi
kultúrákhoz kapcsolható tárgyak száma a temetkezésekben.
A temető kulturális helyzetét vizsgálva a következő megfigyeléseket tehetjük. Az első sírok keletke¬
zésekor az északkelet dunántúli urnamezős népesség tárgyi kultúrán keresztül megfogható hagyományai
és kapcsolatrendszerei elsősorban a bajor, morva és nyugat-szlovák térségek irányába mutatnak. A HaA2
periódus kapcsolati hálózatának kiterjedése és irányai megegyeznek a BzD-HaAl periódusban kialakult
rendszerrel. A HaBl periódustól kezdődően ez a kapcsolatrendszer és kommunikációs hálózat átrende¬
ződik. A temető leletanyaga alapján a kelet-alpi régió, az Északi-középhegység és az Alföld művelődései
gyakorolják a legnagyobb hatást a Dunakanyar térségében élő urnamezős népességre. Tulajdonképpen
ezekkel a területekkel fenntartott kommunikációt lehet a tárgyi leletanyagon keresztül kimutatni. Termé¬
szetesen nem eldönthető, hogy a sírokban megfigyelt, Kyjatice-, Gáva-kultúrák, illetve a dunántúli és
kelet-alpi urnamezős művelődések motívumainak és díszítőelemeinek erős keveredése mögött csupán a
tárgyi kultúrában kimutatható, kulturális interakció jelenségével állunk szemben, vagy a békásmegyeri
temető használói eleve egy vegyes eredetű és összetételű közösségből kerültek ki. A kombinált formai és
díszítési módok ilyen arányú jelenléte kérdésessé teszi, hogy a békásmegyeri temetkezéseket értékelhetjük-e
kizárólag az urnamezős kultúra leletanyagaként.
|
| any_adam_object | 1 |
| author | Kalicz-Schreiber, Rózsa 1929-2001 |
| author_GND | (DE-588)128579498 |
| author_facet | Kalicz-Schreiber, Rózsa 1929-2001 |
| author_role | aut |
| author_sort | Kalicz-Schreiber, Rózsa 1929-2001 |
| author_variant | r k s rks |
| building | Verbundindex |
| bvnumber | BV037258667 |
| classification_rvk | NF 3270 |
| ctrlnum | (OCoLC)707169838 (DE-599)BVBBV037258667 |
| discipline | Geschichte |
| format | Book |
| fullrecord | <?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><collection xmlns="http://www.loc.gov/MARC21/slim"><record><leader>02018nam a2200445 c 4500</leader><controlfield tag="001">BV037258667</controlfield><controlfield tag="003">DE-604</controlfield><controlfield tag="005">20110919 </controlfield><controlfield tag="007">t</controlfield><controlfield tag="008">110302s2010 abd| |||| 00||| ger d</controlfield><datafield tag="020" ind1=" " ind2=" "><subfield code="a">9789632363233</subfield><subfield code="9">978-963-236-323-3</subfield></datafield><datafield tag="035" ind1=" " ind2=" "><subfield code="a">(OCoLC)707169838</subfield></datafield><datafield tag="035" ind1=" " ind2=" "><subfield code="a">(DE-599)BVBBV037258667</subfield></datafield><datafield tag="040" ind1=" " ind2=" "><subfield code="a">DE-604</subfield><subfield code="b">ger</subfield><subfield code="e">rakwb</subfield></datafield><datafield tag="041" ind1="0" ind2=" "><subfield code="a">ger</subfield></datafield><datafield tag="049" ind1=" " ind2=" "><subfield code="a">DE-19</subfield><subfield code="a">DE-188</subfield><subfield code="a">DE-12</subfield></datafield><datafield tag="084" ind1=" " ind2=" "><subfield code="a">NF 3270</subfield><subfield code="0">(DE-625)125217:1313</subfield><subfield code="2">rvk</subfield></datafield><datafield tag="084" ind1=" " ind2=" "><subfield code="a">6,11</subfield><subfield code="2">ssgn</subfield></datafield><datafield tag="100" ind1="1" ind2=" "><subfield code="a">Kalicz-Schreiber, Rózsa</subfield><subfield code="d">1929-2001</subfield><subfield code="e">Verfasser</subfield><subfield code="0">(DE-588)128579498</subfield><subfield code="4">aut</subfield></datafield><datafield tag="245" ind1="1" ind2="0"><subfield code="a">Ein Gräberfeld der Spätbronzezeit von Budapest-Békásmegyer</subfield><subfield code="c">von Rózsa Kalicz-Schreiber</subfield></datafield><datafield tag="264" ind1=" " ind2="1"><subfield code="a">Budapest</subfield><subfield code="b">Inst. für Archäolog. Wiss. der Eötvös Loránd Univ. [u.a.]</subfield><subfield code="c">2010</subfield></datafield><datafield tag="300" ind1=" " ind2=" "><subfield code="a">548 S.</subfield><subfield code="b">Ill., Kt., graph. Darst.</subfield></datafield><datafield tag="336" ind1=" " ind2=" "><subfield code="b">txt</subfield><subfield code="2">rdacontent</subfield></datafield><datafield tag="337" ind1=" " ind2=" "><subfield code="b">n</subfield><subfield code="2">rdamedia</subfield></datafield><datafield tag="338" ind1=" " ind2=" "><subfield code="b">nc</subfield><subfield code="2">rdacarrier</subfield></datafield><datafield tag="500" ind1=" " ind2=" "><subfield code="a">Zsfassung in dt., engl. u. ungar. Sprache</subfield></datafield><datafield tag="650" ind1="0" ind2="7"><subfield code="a">Bronzezeit</subfield><subfield code="0">(DE-588)4008357-3</subfield><subfield code="2">gnd</subfield><subfield code="9">rswk-swf</subfield></datafield><datafield tag="650" ind1="0" ind2="7"><subfield code="a">Funde</subfield><subfield code="0">(DE-588)4071507-3</subfield><subfield code="2">gnd</subfield><subfield code="9">rswk-swf</subfield></datafield><datafield tag="651" ind1=" " ind2="7"><subfield code="a">Békásmegyer</subfield><subfield code="0">(DE-588)4586859-1</subfield><subfield code="2">gnd</subfield><subfield code="9">rswk-swf</subfield></datafield><datafield tag="655" ind1=" " ind2="7"><subfield code="0">(DE-588)4143413-4</subfield><subfield code="a">Aufsatzsammlung</subfield><subfield code="2">gnd-content</subfield></datafield><datafield tag="689" ind1="0" ind2="0"><subfield code="a">Békásmegyer</subfield><subfield code="0">(DE-588)4586859-1</subfield><subfield code="D">g</subfield></datafield><datafield tag="689" ind1="0" ind2="1"><subfield code="a">Bronzezeit</subfield><subfield code="0">(DE-588)4008357-3</subfield><subfield code="D">s</subfield></datafield><datafield tag="689" ind1="0" ind2="2"><subfield code="a">Funde</subfield><subfield code="0">(DE-588)4071507-3</subfield><subfield code="D">s</subfield></datafield><datafield tag="689" ind1="0" ind2=" "><subfield code="5">DE-604</subfield></datafield><datafield tag="856" ind1="4" ind2="2"><subfield code="m">Digitalisierung BSB Muenchen 2</subfield><subfield code="q">application/pdf</subfield><subfield code="u">http://bvbr.bib-bvb.de:8991/F?func=service&doc_library=BVB01&local_base=BVB01&doc_number=021171837&sequence=000003&line_number=0001&func_code=DB_RECORDS&service_type=MEDIA</subfield><subfield code="3">Inhaltsverzeichnis</subfield></datafield><datafield tag="856" ind1="4" ind2="2"><subfield code="m">Digitalisierung BSB Muenchen 2</subfield><subfield code="q">application/pdf</subfield><subfield code="u">http://bvbr.bib-bvb.de:8991/F?func=service&doc_library=BVB01&local_base=BVB01&doc_number=021171837&sequence=000004&line_number=0002&func_code=DB_RECORDS&service_type=MEDIA</subfield><subfield code="3">Abstract</subfield></datafield><datafield tag="940" ind1="1" ind2=" "><subfield code="n">oe</subfield></datafield><datafield tag="999" ind1=" " ind2=" "><subfield code="a">oai:aleph.bib-bvb.de:BVB01-021171837</subfield></datafield><datafield tag="942" ind1="1" ind2="1"><subfield code="c">307.09</subfield><subfield code="e">22/bsb</subfield><subfield code="f">09013</subfield><subfield code="g">3</subfield></datafield><datafield tag="942" ind1="1" ind2="1"><subfield code="c">307.09</subfield><subfield code="e">22/bsb</subfield><subfield code="f">09014</subfield><subfield code="g">3</subfield></datafield></record></collection> |
| genre | (DE-588)4143413-4 Aufsatzsammlung gnd-content |
| genre_facet | Aufsatzsammlung |
| geographic | Békásmegyer (DE-588)4586859-1 gnd |
| geographic_facet | Békásmegyer |
| id | DE-604.BV037258667 |
| illustrated | Illustrated |
| indexdate | 2024-07-09T22:54:38Z |
| institution | BVB |
| isbn | 9789632363233 |
| language | German |
| oai_aleph_id | oai:aleph.bib-bvb.de:BVB01-021171837 |
| oclc_num | 707169838 |
| open_access_boolean | |
| owner | DE-19 DE-BY-UBM DE-188 DE-12 |
| owner_facet | DE-19 DE-BY-UBM DE-188 DE-12 |
| physical | 548 S. Ill., Kt., graph. Darst. |
| publishDate | 2010 |
| publishDateSearch | 2010 |
| publishDateSort | 2010 |
| publisher | Inst. für Archäolog. Wiss. der Eötvös Loránd Univ. [u.a.] |
| record_format | marc |
| spelling | Kalicz-Schreiber, Rózsa 1929-2001 Verfasser (DE-588)128579498 aut Ein Gräberfeld der Spätbronzezeit von Budapest-Békásmegyer von Rózsa Kalicz-Schreiber Budapest Inst. für Archäolog. Wiss. der Eötvös Loránd Univ. [u.a.] 2010 548 S. Ill., Kt., graph. Darst. txt rdacontent n rdamedia nc rdacarrier Zsfassung in dt., engl. u. ungar. Sprache Bronzezeit (DE-588)4008357-3 gnd rswk-swf Funde (DE-588)4071507-3 gnd rswk-swf Békásmegyer (DE-588)4586859-1 gnd rswk-swf (DE-588)4143413-4 Aufsatzsammlung gnd-content Békásmegyer (DE-588)4586859-1 g Bronzezeit (DE-588)4008357-3 s Funde (DE-588)4071507-3 s DE-604 Digitalisierung BSB Muenchen 2 application/pdf http://bvbr.bib-bvb.de:8991/F?func=service&doc_library=BVB01&local_base=BVB01&doc_number=021171837&sequence=000003&line_number=0001&func_code=DB_RECORDS&service_type=MEDIA Inhaltsverzeichnis Digitalisierung BSB Muenchen 2 application/pdf http://bvbr.bib-bvb.de:8991/F?func=service&doc_library=BVB01&local_base=BVB01&doc_number=021171837&sequence=000004&line_number=0002&func_code=DB_RECORDS&service_type=MEDIA Abstract |
| spellingShingle | Kalicz-Schreiber, Rózsa 1929-2001 Ein Gräberfeld der Spätbronzezeit von Budapest-Békásmegyer Bronzezeit (DE-588)4008357-3 gnd Funde (DE-588)4071507-3 gnd |
| subject_GND | (DE-588)4008357-3 (DE-588)4071507-3 (DE-588)4586859-1 (DE-588)4143413-4 |
| title | Ein Gräberfeld der Spätbronzezeit von Budapest-Békásmegyer |
| title_auth | Ein Gräberfeld der Spätbronzezeit von Budapest-Békásmegyer |
| title_exact_search | Ein Gräberfeld der Spätbronzezeit von Budapest-Békásmegyer |
| title_full | Ein Gräberfeld der Spätbronzezeit von Budapest-Békásmegyer von Rózsa Kalicz-Schreiber |
| title_fullStr | Ein Gräberfeld der Spätbronzezeit von Budapest-Békásmegyer von Rózsa Kalicz-Schreiber |
| title_full_unstemmed | Ein Gräberfeld der Spätbronzezeit von Budapest-Békásmegyer von Rózsa Kalicz-Schreiber |
| title_short | Ein Gräberfeld der Spätbronzezeit von Budapest-Békásmegyer |
| title_sort | ein graberfeld der spatbronzezeit von budapest bekasmegyer |
| topic | Bronzezeit (DE-588)4008357-3 gnd Funde (DE-588)4071507-3 gnd |
| topic_facet | Bronzezeit Funde Békásmegyer Aufsatzsammlung |
| url | http://bvbr.bib-bvb.de:8991/F?func=service&doc_library=BVB01&local_base=BVB01&doc_number=021171837&sequence=000003&line_number=0001&func_code=DB_RECORDS&service_type=MEDIA http://bvbr.bib-bvb.de:8991/F?func=service&doc_library=BVB01&local_base=BVB01&doc_number=021171837&sequence=000004&line_number=0002&func_code=DB_RECORDS&service_type=MEDIA |
| work_keys_str_mv | AT kaliczschreiberrozsa eingraberfeldderspatbronzezeitvonbudapestbekasmegyer |